Szamárhátív: a záradékban ívesen felkanyarított csúcsív, vezérgörbéje egy alsó konvex és egy felső konkáv vonalú körszeletből tevődik össze. Előfordul magas (karcsú) és alacsony (lapos) változatban. Az angol gótikában jelent meg először, majd egész Európában elterjedt. Különösen a kései gótikában alkalmazták szívesen.